Amiket az ember sosem tudna meg, ha nem lennének gyerekei

Egy dupla méretű vízágyban elegendő víz van ahhoz, hogy egy 200 négyzetmáteres lakást 12 centi magasságig ellepjen.

Mindegy mennyi zselét keversz a fürdőmedencébe, nem fogsz tudni járni a vízen.

A mosógép centrifugálásától a földigiliszták nem elszédülni fognak...

Az autód kazettás magnója perselynek kicsi.

Bármennyi wc is van otthonodban az sosem elég!

A kád lefolyóján még pumpával is nehezen megy le a kaki...

Nincsenek is törhetetlen szemüvegek és poharak

A graffitit a gyermek találta fel.

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte: - Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?

Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szeretett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe, Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát. Meglepetten kérdeztük: - Mikor? Julika büszkén jelentette be: - Majd ha a disznók repülnek.

Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját. Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta: - Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.

Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte: - Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól? - Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat - igyekeztem megnyugtatni. - De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább. - Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam. - Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem. - Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"

Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára. Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem: - János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába! András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám. - Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.

Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte: - Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.

Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott. Persze minden csupa tűlevél lett. Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4) egy lapátnyi tűlevelet terített el a szőnyegen. - Te mit csinálsz?! - Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson.

Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni. Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam: - Nem lesz ez egy kicsit sok? - Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta méltatlankodva a fiam.